Folytatjuk az Egerszegi Titánok edzői csapatának bemutatását. Az első riportunkban az első érkezővel, Somorácz Györggyel beszélgettünk. A következő bemutatásra váró edzőnk Koós Tibor, aki doyenje, rangidós tagja lett a stábnak. Igazi jégkorong fellegvárból érkezett Zalaegerszegre, ahol megtalálta a számításait.
Menjünk vissza a kezdetekhez. Honnan származol, honnan indultál?
Koós Tibor: Gyergyószentmiklóson születtem, ahol egy előadáson keresztül találkoztam a jégkoronggal. Az első osztályos éveimben kezdtem a sportot, amikor Kercsó Csaba és Kercsó Árpád bejöttek az iskolánkba toborozni. Akkoriban az osztálytársaim nagy része jelentkezett, és mindannyian ott voltunk az első edzéseken.
Miért pont a jégkorongot választottad?
Koós Tibor: A Gyergyó-medencében, sőt Hargita megyében a jégkorong az elsőszámú sportág, már akkoriban is mindenki oda akart tartozni. Habár a családban nem volt előzménye a jégkorongnak, mégis azonnal magával ragadott a sport varázsa. Nagy csapataink voltak, és a példaképeinkre nézve egyre több motivációt kaptunk. Mindenki arra törekedett, hogy egyszer maga is a felnőttek közé kerülhessen.
Hogyan alakult a pályafutásod?
Koós Tibor: Fokozatosan haladtam előre a korosztályokon. Az alsó tagozat után az országos bajnokságban játszottam. A tehetségem miatt idősebb korosztályokban is lehetőséget kaptam. Az U18-ban országos bajnok voltam a gyergyói csapattal, ahol gólkirály is lettem A legemlékezetesebb pillanatok egyike, amikor U18-as korosztályban válogatottba hívtak, sőt még két évvel idősebbekkel is pályára léphettem nemzetközi megmérettetéseken. Kiemelkedő élmény volt a spanyolországi világbajnokság, amely számomra fontos mérföldkövet jelentett.
Milyen poszton játszottál?
Koós Tibor: Centerként szerepeltem, amely szerintem a legkomplexebb feladat. Az embernek mindenütt ott kell lennie: támogatni a csatárokat az ellenfél harmadában, és segíteni a hátvédeket a saját védőharmadban. Nagy mozgásteret igényel, és komoly felelősséget ró a játékosra.
A felnőtt pályafutásod, hogy alakult?
Koós Tibor: A felnőtt jégkorong Gyergyószentmiklóson 1996-ban indult újra. A mi generációnk, a '76-'77-es születésűek, alapozta meg az újrakezdést. Kezdetben amatőr szinten játszottunk, ami annyit jelentett, hogy munka mellett heti 5 edzést csináltunk és hétvégén meccseket játszottunk. 1999-ben profik lettünk, ami azt jelentette, hogy már fizetést kaptunk a jégkorongért. A legkiemelkedőbb eredményünk az országos második hely volt, amelyet teljesen székely játékosokkal értünk el. Ez különösen nagy teljesítmény volt, hiszen más csapatok már akkor is légiós játékosokat foglalkoztattak.
.jpg)
Mi változott, amikor abbahagytad a profi játékot?
Koós Tibor: 2006-ban éreztem úgy, hogy elég volt. Egy éves levezető időszakot Galacon töltöttem, majd 2007-ben edzőként kezdtem dolgozni Gyergyószentmiklóson. Az edzősködés átmenetet jelentett a profi sportolói életből, mellette pedig továbbképzettem magam és 2002-2006 között megcsináltam a négyéves Testnevelési Egyetemet.
Hogyan kerültél Zalaegerszegre?
Koós Tibor: 2013-ban Csata Csabával beszélgetve merült fel, hogy Zalaegerszegen edzőre lenne szükség. Miután egyeztettünk, augusztusban kijöttem egy kéthetes próbaidőre. Ezalatt megismertem a csapatot és a vezetőséget, majd szeptembertől hivatalosan is csatlakoztam az Egerszegi Titánokhoz.
Milyen volt az első időszak Zalaegerszegen?
Koós Tibor: Eleinte egyedül érkeztem, a családom 2014-ben csatlakozott hozzám. Beilleszkedni nem volt könnyű, hiszen a gyergyói és az egerszegi jégkorong kultúrája különböző. Az itteni vezetőség és az edzői csapat azonban rendkívül befogadó volt, ami megkönnyítette az átmenetet.
Miben különbözik a gyergyói és az egerszegi jégkorong?
Koós Tibor: Gyergyóban már kora gyermekkorban elkezdik a jégkorongot, és a sport iránti elvárások is magasabbak. Egerszegen 2007-ben építették a jégcsarnokot, és sokan még ekkor sem tudtak a létezéséről. Az elvárások és a gyerekek hozzáállása azonban az elmúlt években sokat fejlődött.
Hogyan alakult az edzői munkád?
Koós Tibor: Az elmúlt tíz év alatt sokat fejlődött a csapat. Kezdetben kevés gyerekkel dolgoztunk, de a toborzások és az együttműködés eredményeként ma már szép számú közösség formálódott. A legjobb eredményem az U16-os korosztállyal (2004-2005) elért országos kilencedik hely, de az U12-es csapat is kiemelkedően teljesített, akikkel 11. helyet szereztük meg. Edzői pályafutásom alatt dolgoztam olyan gyerekkel, aki most a Fehérvár első számú csapatában játszik, és van olyan korábbi játékosom, aki Finnországban kiemelkedően hokizik.
Milyen filozófiát követsz edzőként?
Koós Tibor: Számomra a fegyelem és a rend az elsődleges. Az edző és a gyerekek közötti kommunikáció kulcsfontosságú, de meg kell tartani az edzői tekintélyt, maradjon meg a tisztelet. Az edzések alatt a szabályok betartása különösen fontos, míg az edzésen kívül barátiabb kapcsolat alakítható ki a játékosokkal.
Mit jelent neked az Egerszegi Titánok csapatával dolgozni?
Koós Tibor: Nagy öröm számomra, hogy része lehetek ennek a közösségnek. Az a célom, hogy minden korosztályból a lehető legtöbbet hozzam ki, és segítsem a játékosokat a fejlődésben. A csapat sikerei mindannyiunk közös munkájának eredménye. Nagyon jó a közösség, a gyerekek szeretnek dolgozni, és mindenkinek megvan a lehetősége a fejlődésre. Az edzési és versenyzési lehetőségek adottak, ami nagyon fontos.
Van valami nagyobb álmod az edzői karrieredben?
Koós Tibor: Mindig arra törekszem, hogy a csapatommal a lehető legtöbbet hozzam ki magunkból. A jelenlegi csapatomnál is ez a legfontosabb célom.
Zalaegerszeg az otthonod lett az évek során?
Koós Tibor: Természetesen. Több mint egy évtizede élünk itt, a családom és nagyon jól érezzük magunkat. A lányom már igazi zalai lánynak tartja magát, ami számomra nagyon fontos. Szeretjük ezt a várost.
2025. január 3. Egerszegi Titánok
