Következő riportalanyunk, az U16-os csapat edzője Michael Maslac, aki fontosnak tartja, hogy mindig legyen előtte valamilyen cél. Edzősködik, tanul és mellette az Andersen-liga csapatunkat is erősítette. Rengeteg energia van benne és ebből szeretne átadni a fiataloknak is.
Mesélj egy kicsit magadról! Honnan jöttél, hogyan kezdődött a sport iránti szereteted?
Jugoszláviában születtem 1990-ben, de a háború miatt a családommal Szegedre költöztünk. A sport mindig is meghatározó volt az életemben. Először karatézni kezdtem, majd egy barátom révén ismertem meg a jégkorongot. Négy-öt évesen kezdtem korcsolyázni, és azonnal magával ragadott. Próbálkoztam mással is, például tenisszel, de a hoki mellett maradtam. Szegeden nem voltak ideálisak a körülmények, maximum négy-öt hónapig volt jég, ezért mindig kellett valami kiegészítő sport. Fociztunk, kézilabdáztunk, squasholtunk, most pedig a padelt is nagyon szeretem.
Mikor dőlt el, hogy a jégkorong lesz a te sportod?
Igazából soha nem volt kérdés. Annyira beleszerettem, hogy teljesen természetes volt számomra. Hétfőtől péntekig edzések, hétvégén meccsek. Kiskoromban már a nagyobbakhoz is feljátszhattam, és a szerb bajnokságban is szerepeltem kettős játékengedéllyel. Édesapám rengeteget áldozott rá, hogy utazni tudjak, 16 évesen már meg is kaptam tőle, hogy két lakás ára „bennem van”.
Melyek voltak a legnagyobb eredményeid játékosként?
Utánpótlás szinten U18-as és U20-as bő válogatott kerettag voltam Magyarországon. Felnőttként OB II-ben bajnok lettem a Szegeddel, a szerb első osztályban pedig kétszer másodikak és négyszer harmadikak lettünk.
Hogyan fért meg egymás mellett a sport és a tanulás?
A sport volt a meghatározó, de elvégeztem a Juhász Gyula Pedagógusképző Kart testnevelő-edző szakon, majd beiratkoztam a TF-re a szakedzői képzésre. Nem akartam pedagógusként dolgozni, de az edzői karrierhez szükség volt a megfelelő végzettségre.
Hogyan kerültél Zalaegerszegre?
Edzőként már dolgoztam Újpesten az akadémián, majd visszatértem Szegedre, de nem egyeztek a nézeteink a vezetőséggel. Ekkor érkezett a zalaegerszegi megkeresés. Korábban is volt szó arról, hogy idejöjjek, de akkor még nem éreztem időszerűnek. Végül, amikor Csata Csaba elment, ismét felmerült a nevem, és mivel úgy éreztem, itt egy jó lehetőség vár rám, elfogadtam az ajánlatot. Nem volt könnyű döntés, hiszen a családom 400 km-re van, de beszéltem róla Szalai Ákossal, és végül belevágtam.
Milyen különbségeket látsz az utánpótlásban Szeged, Újpest és Zalaegerszeg között?
Nem lehet teljesen összehasonlítani őket. Az Újpest egy akadémia, ahol szelektált, jégkorongra fókuszáló gyerekek vannak, és Budapesten a merítési lehetőség is hatalmas. Szegeden a kézilabda és a foci komoly konkurencia a hokival szemben. Zalaegerszeg kisebb város, de itt is meg kell küzdeni a kosárlabdával és a focival. A gyerekek mentalitása viszont inkább generációfüggő, mint városfüggő. A mai fiatalok sokkal inkább a social média világában élnek, emiatt nehezebb őket hosszú távon motiválni.
Mennyire nehéz motiválni a fiatalokat?
A legfontosabb, hogy mindig legyen előttük cél. A mai gyerekek sokkal kevésbé érettek, mint mi voltunk ebben a korban, és kicsit szeleburdibbak is. De minden korosztályban van három-négy kiemelkedő tehetség, akikre lehet építeni. Az edzéseknél próbálok egyensúlyt tartani: legyenek élvezetesek, de szakmailag is értékesek. Ha egy edzés sablonos, elveszíti az érdekességét a gyerekek számára, ezért változatosan kell felépíteni őket.
Milyen edzőnek tartod magad?
Kellő időben határozott vagyok, de próbálok nyitott lenni a fiatalok felé. Egy generációkutató előadásából is kiderült, hogy a régi, katonás módszerek ma már nem működnek. Nem az a cél, hogy ordítozzunk velük, hanem hogy megértsék, miért csinálunk valamit. Ha a játékos érti a célját, akkor sokkal motiváltabb lesz.
Hogyan értékeled az Andersen Ligában való szereplést?
Egy klub életében fontos, hogy legyen felnőtt csapata, mert így a fiataloknak is van előttük egy perspektíva. Jó érzés látni, hogy azok a srácok, akik utánpótlásból kikerülnek, nem kallódnak el. Addig szándékozom játszani, amíg azt mondják, hogy hasznos tagja tudok lenni a csapatnak, és ha egyszer azt mondják, hogy nem, akkor én nagyon nagy örömmel és boldogsággal adom át a fiataloknak a stafétát. Nekem a játék inkább egy plusz, de a fő célom az edzői pályán való fejlődés.
Két év távlatából, hogy érzed, jó döntést hoztál?
Úgy érzem, jól döntöttem. Viszont, ha lehetne, akkor a két várost közelebb hoznám egymáshoz, hogy ne kelljen majdnem négy órát utazni egy látogatásért. Szeretek itt lenni, szeretem a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy jók vagyunk, jóban vagyunk a kollégákkal is és élvezem, amit csinálok.
Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
Nem tervezem, hogy mostanában felnőtt csapatot irányítsak, mert úgy érzem, még fiatal vagyok ehhez. Inkább szeretnék utánpótlás-válogatottaknál dolgozni. A legfontosabb, hogy ne kapkodjak, hanem tisztességes és minőségi munkát végezzek.
Milyen az életed Zalaegerszegen?
Egyedül élek itt, ami miatt néha hiányzik a család, de sikerült beilleszkednem. Van egy kialakult napi rutinom, sok időt töltök a jégpályán, de szeretek dartsozni a kollégákkal, kondizni, és felfedezni a környéket. Szerintem egy nyugodt, szerethető város, és az egyetem fejlődése sokat segítene a fiatalok megtartásában.
Sok sikert kívánunk a továbbiakban Michael!
2025. március 15. Egerszegi Titánok
